6. fejezet

Sziasztok :) Hétfőn van, ami azt jelenti, hogy következő rész, bárcsak tudnám, hogy miért pont hétfő...de mindegy, remélem mindenkinek elnyeri a tetszését a rész, szép hetet,  jó olvasást :) Đ. xx
ui.: Akinek van kedve nézzen be a Photograph című Naomi Greggel közös blogunkra, már fent van a prológus :)

Az utcát az éjszaka csendje járta át, csak néha-néha hallatszott fel egy apróbb zaj, de azon kívül minden csendes volt. Niall léptei kísérteties visszhangot vertek, árnyéka a lámpák megvilágosítása miatt ijesztően rajzolódott fel a falra, csendes társként kísérve őt. Pedig most különösen nem vágyott társra; amint Zayn elaludt ott is hagyta őt.
Haza kellett volna mennie, hisz anyukája már várta őt, azonban képtelen volt hazamenni. Testének minden idegszála ellenszegült annak az útvonalnak, így gyalog elindult a város teljesen másik pontja felé. Eleinte nagy forgalom volt annak ellenére, hogy az éjfélt már rég elütötte az óra, de addigra egy kihaltabb részhez ért, amin tényleg csak ő volt. Egyedül.
Szeretett egyedül lenni néha, és most erre volt szüksége ahhoz, hogy újult erővel kezdjen harcolni az élettel. Mert ezt kellett tennie; az élet egy másodpercre sem hagyott neki időt pihenni. Ahogy most sem.
Harry árnyékként osont végig a házak előtt, nem bírt otthon maradni. Fel kellett dolgoznia a tényt, hogy a nagyapja otthon van, ám nem is ezzel volt gond. Végre volt egy kis szabadideje ezáltal, és tényleg teljes erőbedobással figyelhet a sulira, ám valami nem stimmelt neki. Érezte a hátsó szándékot ebben a hazaköltözésben, és nem akart csalódni, főképp azt nem akarta, hogy Hope koppanjon.Ő talán kibírni a fájdalmat, de az az édes kis angyal éppen elég teherrel küzd.
A két árnyék találkozott egymással. Mindketten menekültek valami elől, s ez volt az a dolog, ami összehozta őket. Nem volt több egy sima egymás mellett elsétálásnál, mégis sokat jelentett mindkettőjüknek, bár akkor ezt még nem tudták.
Harry még nem ismerte a szőke fiút, akinek kék szemeit az éjszaka sem tudta tompítani, mégis megmozdult benne valami, de nem tehetett mást, mint menni tovább, s az emléket az agya leghátsó részébe száműzni a többihez. Mindig mindennel ezt csinálta, de egyszer az a hely is betelik.
Niall tudta ki Harry, tökéletesen eszébe véste a göndörke képét, amit az igazgató küldött. Mégsem csinált mást. mint tovább menni. Mindig csak tovább.
De az éjszaka is véget ér egyszer, a nap új reményt hozva magával hinti be a nagyvárost legelső sugaraival. A hajnal a nap legcsodálatosabb része, magával hozza a reményt, a reményt egy jobb jövő felé. Rajtad áll, hogy kihasználod-e.
Niall és Harry végre hazataláltak, s bár nem leltek válaszokra az éjszakában az életnek folytatódnia kell. Nem fog azért megállni a föld, mert neked problémád van.
Ahogy a szöszi belépett az ajtón a nappalin keresztül vezetett útja, ahol az anyukája már tűkön ülve várta őt. Kifacsarodott helyzetben, az ajtó felé forduló arccal érte utol az álom, a kanapén fekve.
Niall betakargatta anyukáját, apró puszit nyomott a feje búbjára, majd végre ő is nyugovóra tért, egy SMS elküldése után.
Minden rendben lesz, Zayn. Én itt leszek neked: N.