#Sorry

Szeretett írónőnk szerencsétlen volt ismételten, így a keze jelenleg gipszben áll. Egy tesiórás malőr a kosárlabdával ezt tudja kiváltani az emberből :D

Amint jobban lesz, érkezni fog, én a baglya vagyok, míg nem tud írni :)

Legyetek jók mind, kevésbé ilyen "szerencsések", mint Lana :)

7. fejezet

Ciao mindenki :) Szép hetet mindenkinek, remélem tetszeni fog annak ellenére, hogy ez nem a legjobb rész...Have a nice day :) D. xx

Louis elhúzta résnyire az ablak elől a függönyt, így a hold egy csíkban megvilágította az arcát. Csillogó szemmel nézett a halk zúgás felé, melyet a szomszéd előtt álló autó adott ki. Tudta ki kocsija, hiszen már nagyon sokszor látta már, de ahogy kiszálltak a járműből élőben is szemügyre vehette a tulajdonost.
A szőke haját félig eltakarta a kapucnija, fejét lehajtotta, látszott, hogy nagyon gondolkodik valamin. A barátja is kikászálódott az ülésről, mindkettőjüket egyfajta feszült légkör vette körbe. Egészen addig követte tekintetével a két alakot, amíg azok el nem tűntek az ajtó mögött.
Irigy volt.
Neki sosem volt olyan barátja, aki az éjszaka közepén átjönne hozzá, hiszen egyből tudta, hogy Niall nem pizsamaparti miatt van Zaynnél, Mondjuk tulajdonképpen semmilyen barátja nem volt még, a könyvekből és a filmekből tudta csak, milyen, amikor egy idegen a családoddá válik. Eluralkodott a féltékenység rajta, hiszen egy barát attól barát, hogy szeret anélkül, hogy a családi kötelék kényszerítené őt erre. Őt sosem szerette senki, maximum eltűrték maguk mellett.
De talán most minden megváltozik. Bízott abban, hogy az elérhetetlennek tűnő társaság valahogy befogadja őt. Mindennek ellenére égett benne a remény.
Halkan lopózott be a szobájába, hogy a szülei ne hallják meg, és álomra hajtotta a fejét egy jobb holnap reményében.

Reggel, korán reggel, - ami tulajdonképpen nála délt jelentett - első dolga a felöltözés után az volt, hogy átment Zaynhez. Az ajtó nyitva állt előtte, így könnyedén be tudott jutni. A ház tulajdonosa még az igazak álmát aludta, így arra gondolt meglepi őt egy reggelivel, ő is eléggé éhes volt már. Nem sokéig szenvedett a konyhában, a forró pirítóst megvajazta, hozzá csinált egy erős kávét - az alatt az idő alatt, amíg itt volt rájött arra, hogy Zayn nem szereti a kávéjába se a cukrot, se a tejet - és bevitte a még mindig alvó fiúnak.
- Jó reggelt. - csikizte meg a fiú oldalát, aki morcosan fordult a hasára. - Gyerünk Zayn, már délután van. - kezdte el paskolni a fejét, nevetett, mikor Zayn felült, de szemét nem volt hajlandó kinyitni. - Kelj fel, vagy én eszem meg a reggelid. - fenyegette meg őt Louis, mire egyből kipattantak a fiú szemei.
- Kajaaaa - csillant fel Zayn tekintete, és egyből rávette magát a kettőjüknek készült reggelire. Louis nem bánta, hogy az ő részét is elpusztította a kamasz fiú, örömmel nézte, hogy valaki örül neki, hogy gondoskodik róla.
Zayn pedig attól volt boldog, hogy végre nem a saját maga készített reggelit ette, egyszerűen csak jól esett neki, hogy valaki törődik vele. Kölcsönösen jó volt kettőjüknek ez a kialakulóban lévő barátság.
- Lou, nem akarsz megnézni velem egy filmet? Valami horror, de egyedül nem akartam megnézni. - nevetett fel. Louis kicsit megrémült, amiért pont ezt a filmfajtát ajánlotta fel. Kiskorában megnézett egyet, és azóta, amikor nagyon sötét van, vagy amikor kint vihar tombol feljönnek benne a rémképek, amelyek egy 8 éves kisfiúban örök károkat okozott. De nem bánta, ha ez kellett ahhoz, hogy végre szerezzen barátot, akkor megérte neki, még ha újra vissza is kell szoknia az éjjeli lámpára.
A hosszú órák perceknek tűntek mellette. Louis az elején minden egyes zajra megrezdült, de amint ezt Zayn észrevette megmutatta neki a horror jó oldalát. Onnantól kezdve együtt nevettek az abszurd dolgokon, és a hibákat keresték a filmben, ami nevetségessé tette a véres arcokat.
Az ajtó nyitódása szakította félbe őket, mindketten oda néztek, a fáradt alakra, aki halvány mosollyal köszöntötte őket. Lehuppant melléjük a kanapéra, és a képernyő felé meredt.
- Mit néztek? - kíváncsian nézett a párosra.
- Ragyogás. - mondták egyszerre, Liam pedig bólintott.
Hárman nézték az horrort, ami mégis jobbnak ígérkezett az életüknél. Sokkal jobban tudták volna elviselni a szörnyeket, amik testileg bántanák őket, mint azokat, amelyek belülről őrölték fel őket.